image_gallery

Kertész László -tanár, költő- 1935-ben született Nyíregyházán. Születése után Hajdúböszörménybe került nevelőszülőkhöz. Elemi iskoláit és a gimnáziumot Hajdúböszörményben végezte el. 1954-ben érettségizett, majd beiratkozott a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-történelem szakára. 1956 őszén a forradalom kitörése után beválasztották a debreceni Forradalmi Bizottmányba, a karhatalmi szekció igazgatója volt. Novemberben az oroszok letartóztatták, és Ungvárra szállították. Sok szenvedés után három hónap elteltével került haza. Juhász Géza professzor bátor kiállásának, támogatásának köszönhetőn Kertész időben el tudta végezni az egyetemet. 1958-ban kapott diplomát. (Akkor négyéves volt a bölcsészkar.) Attól az időtől kezdve haláláig a böszörményi Bocskai István Gimnázium tanára volt. Feleségével, Bores Gizellával az egyetemen ismerkedett meg, végzésük után összeházasodtak. Nagy lelkesedéssel tanított, órái élményszámba mentek, diákjaival közvetlenül viselkedett, de erkölcsi és tantárgyi követelményeiben igényes és következetes volt.Jelentős kultúraszervező tevékenységet folytatott Hajdúböszörményben, barátaival, Székelyhidi Ágostonnal, Bíró Ferenccel létrehozták a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepet. Költői pályája a 60-as években indult az Alföld című folyóiratban. Művészetét Pomogáts Béla az “új népiesség költői” közé sorolja.

Két kötete jelent meg:

  • Fák és agancsok (1970)
  • Egyszer még (1974) posztumusz.

1971-ben autóbalesetben halt meg (36 évesen). Szeretett városában, Hajdúböszörményben temették el.